„A főnek kell művelnie a szívet” (Bolyai János)

A Bolyai János Szakkollégium a temesvári magyar egyetemi hallgatók szellemi központja,
mely sokkal többet nyújt, mint egy egyszerű bennlakás. A kollégium olyan szakmai és
közéleti képzési programot biztosít a bennlakó diákok és a külsős tagok számára, mely
kiegészíti az egyetemi tanulmányokat és olyan tudással, kompetenciákkal ruházza fel a részt
vevő diákokat, amelyek elengedhetetlenek a modern világban: közigazgatási ismeret,
vállalatvezetés, közösségépítés. A kollégium valódi közösségi élmény és szerves része a
temesvári magyarság kulturális életének.

Történet

Temesvár

A Bánság fővárosa közel 500.000 lakosával Románia egyik legnagyobb városa, a nyugati országrész kiemelkedő egyetemi és gazdasági központja. Egykoron a történelmi Magyarország fővárosa volt. Ma élénk gazdasági és kulturális élet jellemzi, egyetemi központként pedig nemzetközi elismerésnek örvend. Temesvár a romániai IT és kereskedelmi szektor jelentős központja, autópálya-csatlakozás és nemzetközi reptere pedig kapcsolatba hozza Európa és világ bármely pontjával. 2021-ben a város Európa Kulturális Fővárosa címet viseli majd.

A legrégebbi korokban

A mai Temesvár területe ősidők óta lakott terület, az újkorszaktól kezdődően bizonyítható a folyamatos emberi jelenlét e területen, különösképp a római kor idejében. Temesvárt először II. András király oklevele említi 1212-ben, majd egy 1266-ban V. István király által kiadott adománylevél már egy földvárról beszél e helyen. Stratégiai elhelyezkedése következtében 1315 és 1323 között Károly Róbert király Temesvárra helyezi Magyarország fővárosát. A XV. Század derekán a híres törökverő, Hunyadi János temesvári ispánként szállt hadba az oszmán seregek ellen. 1514-ben Temesvár közelében végződött verességgel Dózsa György parasztlázadása.

Török és osztrák fennhatóság alatt

Temesvár 1552-ben esett el az oszmán túlerővel szemben és innen fogva a Bánság oszmán tartománnyá vált (ugyanolyan rangúvá, mint a budai székhelyű). Székhelye Temesvár lett. A török uralom alatt a város környékén fejlődött a mezőgazdaság, és Temesvár fontos kereskedelmi központ volt. Mindeközben a város megőrizte stratégiai fontosságát, hiszen Temesvár összekötő kapocs Európa és a Balkán, nyugat és kelet között. Ezt a stratégiai elhelyezkedést használták ki Erdély fejedelmei is, amikor Temesvár érintésével folytatták hadjárataikat az Oszmán és a Habsburg birodalom ellen. Végül az osztrák seregek 1716-ban foglalták el a várost és a Bánság osztrák korona-tartománnyá vált, aminek következtében a térség jelentős átalakuláson ment át: telepesfalvak alakultak, folyami szabályozási munkálatokat végeztek, fellendült a gazdasági élet, Temesváron kiépült a mai történelmi belváros és a katonai erődítmény (amelynek ma mást csak egy része látható), felépült a római katolikus székesegyház (a dóm).

Az Osztrák-Magyar Monarchia időszaka

Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc idején Temesvár megmaradt osztrák fennhatóság alatt és a magyar seregeknek nem sikerült bevenniük a várost. Emlékezetes azonban, hogy Bem József Temesvár mellett nevezte ki őrnaggyá Petőfi Sándor. A forradalom leverését követően Bécs közvetlen fennhatósága alá vette az egész Temesi Bánságot. Ekkor indult be a város ipari fejlődése: 1857-ben a gázzal való közvilágítás és a város bekötése a birodalom vasúti hálózatába, 1858-ban a vasúti összeköttetés a báziási Duna-kikötővel. 1860-ban a Bánság újból a Magyar Királyság részévé vált, és Temesvár fejlődése töretlenül folytatódott: 1869-ben megjelent a lóvasút, 1881-ben bevezették az első telefont; 1884-ben, London után a második európai városként, Temesvár villamos energiával kezdte működtetni a közvilágítást, 1895-ben leaszfaltozták a főbb utcákat, 1899-ben villamos kezdett közlekedni.

Temesvár a XX. században

Az első világháborút követően Temesvárt Romániához csatolták, melynek következtében elkezdett megváltozni a város etnikai összetétele. A város tovább fejlődött és 1920-ban megalakult Temesvár első egyeteme, a Műszaki Iskola. A második világháború idején Temesvárt minden fél igyekezett magának megszerezni, számos csata színhelye volt. Végül a szovjet csapatok szilárdították meg uralmukat a térség felett és, miközben Temesvár hivatalosan Románia része maradt, 1958-ig itt állomásoztak. Ilyen körülmények között Temesváron rendkívül erős visszhangja volt az 1956-os magyarországi forradalomnak, a kommunista elnyomó szervek pedig rendkívül agresszíven reagáltak. 1989-ben Temesvárról, Tőkés László református lelkipásztor meghurcoltatása okán indult az a megmozdulás, amely a román kommunista diktatúra megbuktatásához vezetett. Így Temesvár lett az első szabad romániai város.